Miért éppen Kolumbia?

A kokainos viccek után mindig ez volt az első kérdés: „Miért pont Kolumbia?” Rengetegszer megválaszoltam már ezt a kérdést, úgyhogy most le is írhatnám a már-már betanult szöveget, de megpróbálom azért ennél egy cseppet bővebben kifejteni.

Azt hiszem mindenkiben ott van az az ismeretlen utáni vágyakozás, ami engem most egészen Bogotáig repít. Nálam ez már egészen kis korban megmutatkozott. Még talán olvasni sem tudtam, de már naphosszat bámultam a térképeket. Osztás-szorzás tanulásánál jártam, amikor már kívülről vágtam a világ országainak fővárosait, de ekkoriban viszont még meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer egy másik országban éljek, sőt az sem, hogy utazzak.

Gimnáziumi éveim végén jártam, amikor két új út nyílt előttem a világ felfedezéséhez. Végre használható nyelvtudással rendelkeztem és rákaptam az olvasásra. Na jó, olvasni már rég olvashattam volna, de ez egy másik sztori, hogy miért csak ekkor döbbentem rá, hogy ez egy jó dolog. A könyvekben, bár a regényeket részesítettem előnyben, mindig igyekeztem más és más országokban játszódó történeteket keresni. A nyelvtudásnak köszönhetően pedig interneten külföldiek után kezdhettem kutatni, hogy rajtuk keresztül tudjak meg egy kicsit többet a világról.

A következő nagy lökést az Erasmus adta. Az soha nem is volt kérdés, hogy ki fogom használni ezt a lehetőséget, de aztán az egyetembe való belefáradás elég hamar rávezetett erre az útra. Konkrétan menekültem, de szerencsére a Drezdában töltött félévem megadta azt amit vártam tőle, az egyetemet újult erővel folytattam és rengeteg barátra tettem szert a világ minden tájáról. Azt hiszem ekkor már tudtam, hogy nincs itthon maradásom. Hosszabb, vagy rövidebb ideig mindenképpen külföldön kell élnem.

Egészen idáig csak arra adtam választ, hogy honnan is ered a vágy, ami külföldre hajt. Itt volt tehát előttem az egész világ annak több mint 200 országával. Valahogy le kellett szűkíteni a kört. Európát túl közel van. Apró szigetországok hamar unalmassá válhatnak. Az arab országok kultúrájával nehezen tudnék azonosulni. Afrika bár vonz még nagyon kaotikus. Új-Zéland, Ausztrália és Kanada szerintem nagyon jó helyek, de most pont ezért nem is kerülhettek szóba. Az Egyesült államok az valahogy nem… Kínai diktatúra sem szimpi. A japánok zárkózottak. Indiában pedig megrémít az embertömeg. Vietnám, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, Tájföld egészen megnyerőek. Ők végül alulmaradtak Dél-Amerikával szemben a nyelv miatt. Szóval miért Kolumbia annyi latin amerikai ország közül? Lenyűgöző a természet. Gyönyörű tájak vannak. Élénk kultúrájuk van. Az emberek általában kedvesek és vidámak és ott született a kedvenc íróm Gabriel García Márquez. A könyveiből megismert világ teljesen magával ragadott.