Határátkelés Argentínából Bolíviába
Jöjjön egy kis visszaemlékezés a kalandos bolíviai határátlépésről.Valamiért ez a sztori anno kimaradt pedig nem volt egyszerű.
Jó pár napja ott voltam már San Salvador de Jujuyban ahol meglepően sok izgalmas kirándulási lehetőség volt. Ellátogattam Humauacába, ér Purmamarcába. . Túráztam folyóvölgyekben,szakadékokban és egy vízeséshezis ellátogattam. Bolívia viszont kecsegtető közelségbe került ráadásul egy ismerősömet is meg akartam látogatni akivel még Kolumbiában találkoztam és most Tarijában él.
Nem volt hát más választás. Irány Bolívia!
Sajnos ez nem ment olyan könnyen mint gondoltam. Az átlépéshez két példányban kinyomtatott, negatív covid teszt, covid kezelést is finanszírozó biztosítás, oltási igazolvány, és még az útlevél másolata is kellett. Mivel a szállások drágák voltak La Quiacán inkább visszamentem Jujuyba tesztet csináltatni. Laza 5 órás buszút. Semmi probléma.
Persze második próbálkozásnál is kicsit naiv voltam. Gondoltam jó lesz az úgy ha csak megmutatom a telefonon. Tévedtem. Sétálhattam vissza a városba hogy nyomtassak. Egyetlen üzlet volt aki nyomtatást vállalt így hosszú sorok kígyóztak előtte. Több mint egy órányi várakozás után már majdnem feladtam a dolgot amikor kinyitott egy másik üzlet is és sikerült náluk nyomtattatni. Ekkor még csak délután 2-3 óra volt. Megsem fordult a fejemben, hogy ne jussak át zárás előtt a határon. A sor hosszú volt és nagyon lassan haladt. Az ügy intézők pedig előszeretettel eltűntek hosszabb rövidebb időre. Az ügymenet is elég érdekes volt. Először be kellett állni egy sorba ahol még az Argentínok leellenőrizték, hogy megvannak-e azok a papírjaink amelyek a Bolíviai hatóságnak kellenek. Ha ők ezt rendben találták jöhetett a következő sor, ahol Argentína leigazolta, hogy kiléptem az országból. A harmadik sor még mindig az Argentin oldalon, de már a Bolíviai hatóságok által végzett ellenőrzéshez vezetett. Ha ők is mindent rendben találtak át lehetett lépni a határt, de még mindig nem volt vége. Mégegy irodába be kellett menni, ahol még egy ügyintéző végignézte a papírjaimat. Amikor a harmadik sorban álltam már majdnem hét óra volt, de még nem izgultam, azt hittem még több mint egy órám van átjutni, amikor egy sorban álló felhívta rá a figyelmemet, hogy Bolíviában egy órával később van már. Tehát már csak néhány perc volt zárásig. Végül talán én voltam az utolsó aki elhagyta a határt, de ehhez az is kellett hogy elkeverjék a papírjaimat és vagy negyed óráig keresték.
Kicsit sajnálom, hogy nem a folyón való átkelést választottam. Az kicsit gyorsabb lett volna. :D
A képek La Quiacából és Villazonból származnak a két határmenti településről. Sok érdekes nem volt, de azért volt itt egy kis park, egy templom és egy szép Polgármesteri hivatal.
