Tarija, Bolívia
Miután hosszúra nyúló küzdelem után végre átjutottam a Bolíviai határon egyből kisétáltam a buszvégállomásra és felszálltam egy Tarijába tartó buszra.
Ahogy beléptem a terminálba gyorsan tudatosult bennem, hogy egy másik országban vagyok. A terminálok működése alapvetően hasonló Argentínához. Számtalan kis buszos cégnek van irodája az épületben, ahol meg lehet váltani jegyeket. A buszokat aztán a megadott buszbeállónál kell várni. Ami a különbséget jelenti az az eszméletlen zaj, ami arcba csapja a váróterembe belépő utast. Sok focicsapat B közepe is megirigyelhetné ezt a heves hangzavart. “POTOSÍ, POTOSÍ, POTOSÍ” kiabálja az egyik, “LA PAZ, LA PAZ, A LAS ONCE” zúg mellette két méterrel. Nagyon segítőkészek viszont mert akkor is útbaigazítanak, ha nekik nincs abba az irányba járatuk, ahova én tartok.
Éjszakai buszon utaztam ezért a tájból sajnos semmit nem láttam, de legalább tudtam aludni. Hajnali 5-kor érkeztem meg Tarijába ahol szakadó eső várt rám. Ennek ellenére sétálni indultam a sötét utcákon, mert nem akartam ilyen korán becsekkolni a Hostelbe. Amikor elindultam a városközpont felé még teljes sötétség volt, de szép lassan világosodni kezdett az ég alja én pedig kihasználtam ezt az alkalmat, hogy körbefotózzam az ébredező várost.
Két évvel ezelőtt Kolumbiában, Caliban ismerkedtem meg Lilivel, aki Tarijában él és most alkalmam nyílt meglátogatni őt.
Délelőtt 11 körül találkoztunk miután kipihentem az utazás fáradalmait a Hostelben. Szerencsére az eső közben elállt és tökéletes városnéző időnk volt. Se nem meleg se nem hideg. Első állomásunk egy olyan hely volt, ahol távoli ismerősei szerveztek főzéssel egybekötött pénzgyűjtést egy rokonuk számára, aki Covid miatt került kórházba. Az apropo szomorú, de az alkalom kiváló volt, arra, hogy a legautentikusabb forrásból kóstolhassak meg Bolíviai ételeket. A nap későbbi részében pedig egy víztározóhoz látogattunk el, ahol csatlakozott hozzánk egy barátnője és szintén kipróbáltunk pár helyi ételt.
A következő napon San Lorenzoba utaztunk és meglátogattuk Lili apukáját és családját. San Lorenzo alig 20 percre van Tarijától. Egy kellemes hangulatú kisváros egységesen fehérre festett épületekkel.
Tarijában töltött harmadik napomon pedig túrázni mentünk a Mariqui vízeséshez.
Tőkési Sándor, Tata, Magyarország, 2022.03.10.
