Elmentem Schwarzbach an der Saaleba, hogy neked már ne kelljen
Szokás szerint nem vittem túlzásba a tervezést. Ránéztem a térképre, hogy merre felé van Hof közelében egy kis zöld folt, ami könnyen elérhető a városból. Rehau-t választottam ki elsődleges célpontnak, de természetesen végül nem oda mentem, mert az első vonat, amit elértem az ellenkező irányba tartott.
Így érkeztem hát meg Schwarzenbach an der Saale-ba. Ez a kis település alig 15 perc vonatozásra van Hoftól. Van itt minden, amit egy bajor kisvárostól elvárhat az ember. Tradícionális Fachwerkhaus, templom és kocsma sőt még csendesen csordogáló patak is, aminek a vízhozamát a Pó folyó azért most megirigyelné. A belvárosban viszont egy gyárépület nyerte el a tetszésemet a leginkább. Na nem azért mert annyira szép lett volna, hanem csak különlegesség számba megy manapság, hogy a belváros közvetlen közelében, az értékes folyóparton, még mai napig ott áll egy olyan épület, ami különösebb értékekkel nem rendelkezik ugyan, de közel 100 évesnek saccolnám.
Próbáltam kideríteni a történetét a Bachstraße 5 szám alatt található épületnek, de csak annyit sikerült, hogy jelenleg is folytat benne valaki, valamiféle gazdasági tevékenységet, amit Färberei Unger GmbH néven futtat.
Egy rövid félórás kis városnézés után elindultam az erdő felé a Strava hőtérképét követve. Zseniális találmány amúgy ez a térkép, ami mutatja, hogy merre, melyik úton mennyien sportolnak, csak egy baj van, hogy nem szűrhető sportok szerint és nem mindig olyan jó olyan úton gyalogolni, ami inkább biciklinek lett kitalálva. Most is úgy jártam, hogy az első 3-4 km-en tűző napsütésben az országút szélén bandukoltam, de hamarosan megérkeztem a Förmitzalsperre nevezető tavacskához és innentől már nem volt vészes. Ez a tó egyébként nagyszerű számos szabadidős sport űzésére. Voltak szörfösök, kajakosok, suposok és egyszerű strandolók is henyéltak fűben, miközben azért tömegnyomor sem volt a vasárnapi kánikula ellenére. Innentől kezdet végre tényleg túra hangulata lenni a dolognak, de azért nem ájultam el az itteni erdőktől. Keresztül kasul utak szelik át és 2-3 száz méterenként kivágott erdő szakaszok rondítanak bele az összképbe. Összességében nem volt rossz, de gyalog ne csinálja utánam senki, viszont biciklivel is végig járható az út, annak egy fokkal több értelme van.
Tőkési Sándor, Tata, Magyarország, 2022.07.07.
