Prága

A Moldva folyó

Prágai kitérő

Legalább 10-szer átutaztam már Prágán, de valahogy sohasem sikerült időt szánni arra, hogy meg is ténylegesen meglátogassam a várost. Ahhoz hogy ez végre megvalósuljon, egy hatalmas áradásra volt szükség ausztriában ami elzárta az utakat és a vasutat, Ausztriában Kelet-Nyugati irányban. Bécsben ragadtam és dönthettem, hogy visszamegyek magyarországra, várakozom Bécsben hogy javul-e a helyzet. A kijelzőket bámulva lettem figyelmes arra, hogy már szinte minden irányban fennakadásokat jeleztek, kivéve Prága felé úgyhogy gyorsan megszületett a döntés a fejemben, hogy akkor most itt az idő végre meglátogatni prágát is.

Múholdkép

Václavské náměstí, Vencel tér

Károly-híd

Úgy alakult hát, hogy a 100 évente egyszer lecsapó vihar közepén látogattam meg Prágát. Érkezésemkor este 11-kor még nem is volt semmi baj. Kellemes idő volt. Enyhén hűvös, de eső mentes. Sétához tökéletes. Elindultam a központ felé csak úgy érzésből nem kimondottan azzal a céllal, hogy egyből megtaláljam a Hostelt és aztán ez utóbbi nem is sikerült, mert az internetem valamiért nem működött így hát külső segítségért kellett folyamodnom. Késői időpont ellenére sokan voltak a városban. Válogathattam, hogy kitől kérjek útbaigazítást. A baráti társaságtól akik épp elhaladtak mellettem, vagy a sétáló pártól néhány méterrel arrébb esetleg a sráctól aki egyedül sétál valamerre, de aztán meghalottam két lányt spanyolul beszélgetni és egyből őket szólítottam meg, gondoltam ez sokkal menőbb mint Csehektől angolul útbaigazítást kérni. Segítettek is. Kedvesek voltak elsétáltak velem a hostelig. Szinte mellette voltunk, tehát érzésből elég jól belőttem, de mégis beltartott még vagy tíz percbe míg ténylegesen megtaláltuk, mert meggyűlt egy kicsit a bajunk a GPS-szel.

Másnap reggel elindultam hogy felfedezzem kicsit a várost napfénynél is, de az eső valami borzasztó volt. Úgy éreztem mintha egy vízesés alá álltam volna be.