Popayán, Kolumbia

Popayán a legkorábban alapított városok közé tartozik Kolumbiában. Az első felfedezők 1537-ben érkeztek és alapították meg a várost, amely ezután jelentős kereskedelmi központtá nőtte kimagát. Ennek köszönhető, hogy bár nem egy nagy város jelenleg 250 ezer lakosa van a történelmi belváros egész nagy és ami meglepő, hogy a kolumbiában megszokott színes házak helyett itt midnen épület fehérre van festve, különleges hangulatot adva ezzel a városnak. Bár 1983-ban a város jelentős részét rombadöntötte egy földrengés az épületek nagyrészét sikerült helyreállítani és ma már nem láttam nyomát a pusztításnak.

Reggel 7-kor érkeztem meg a városba 20 óra utazás után. Mikor elindultam Quitóból, még nem tudtam, hogy hol fogok kikötni, ezért minden lehetséges helyen kinéztem egy hoselt és fotóként elmentettem a térképen merre találhatóak, mert internetem már nincsen. Egy hibát viszont elkövttem. Elfelejtettem megjelölni, hogy melyik kép, melyik városhoz tratozik. Így az első feladatom az volt, hogy ki kellett találnom a térkép alapán, hogy melyik kép tartozik a városhoz ahova érkeztem. :D Izgalmas volt, de viszonylag gyorsan és egyszerűen sikerült megoldanom. Aztán egy 15 perc sétával oda is értem a hostelhez. Egy kicsit még a főtéren is leültem, nézelődni, kíváncsi voltam az ébredő városra. Kipakoltak az árusok, galambot etettek, néhányan padokon ülve beszélgettek, talán munka előtti percekben és szemtanúja lehettem annak is, hogy hogyan mossák a főtér templomáról a guánót.

A hostel recepciósa nagyon rendes volt, mert már reggel elfoglalhattam az ágyamat, amit a szabályok szerint csak 3-tól tehettem volna meg. Késő este miután kipihentem magamat, elundultam sétálni egyet a városban. Meglepően kihalt volt a város egy szombat estéhez képest. Sok bár mellett elhaladtam, de a legtöbbjük teljesen üres volt.

Reggel felhúztam a futócipőmet és úgy fedeztem fel a várost szépen sorban megmásztam a város melletti dombokat, amik amúgy 2000 méterrel a tengerszint felett vannak,de itt tényleg csak aprócska dombnak tűnnek.

A hostelben sajnos nem volt olyan jó a társaság, ezért úgy döntöttem, hogy nem is maradok tovább. Futás után összepakoltam és kimentem buszvégállomásra. A következő állomásom Neiva. Elsősorban azért, hogy szépen lassan közeledjek Bogotá felé. Az interneten nem találtam Neivába jegyet, de jól sejtettem, hogy lesz olyan busztársaság, amelyik elvisz majd ide. A térkép szerint egy két számjegyű főút vezet oda, de ez itt Kolumbiában nem biztosíték arra, hogy nem egy földútról beszélünk. Egészen ijesztő állapotban volt több szakasz is. Miden kilométerre jutott egy kisebb-nagyobb földcsuszamlás. Néhol megállt az út szélén. Néhol félpályás lezárás volt miatta, de olyan is volt, ahol konkrétan egy 100-200 méteres útszakasz 1 méterrel lejjebb csúszott. Egyszerűen megoldották a problémát földből építettek egy rámpát és már lehetett is menni. Viszont szépen lassan eltűnnek az ilyen utak Kolumbiából is, több szakaszon már zajlik a munka. Új hidakat, és bevágásokat alakítanak ki.