Rémálom Paraguayban
Miután a Hostelben mindenki azt mondta, hogy Paraguayba csak úgy át lehet sétálni Brazíliából, gondoltam élek a lehetőséggel és meglátogatok még egy országot. Gyorsan eldöntöttem viszont, hogy ha már ott vagyok akkor nem csak átsétálok, hanem elutazok a fővárosba Asunciónba. Mikor a recepcióst megkérdeztem, hogy hol tudok PCR tesztet csináltatni, azonnal lebeszélt, hogy nem kell az, akkor sem ha tovább maradok. Hogy ez nem volt igaz, az csak egy dolog. A későbbiekben még ennél is nagyobb nehézségekbe is ütköztem.
Eljutás a határhoz A Paraná folyó választja el egymástól Brazíliát és Paraguayt, illetve Foz do Iguacu-t a Paraguay-i oldalon található Ciudad del Este-től. Az összekötő híd a belvárostól 3-4 km-re északra található. Meg lehet közelíteni busszal (moovit app) is, de a legegyszerűbb Taxival vagy Uberrel, mert így egészen a határállomásig eljuthatsz. Az átsétálós verzió ugyan valóban működik, de csak akkor, ha egyetlen napra érkezel és nem utazol Ciudad del Este-n kívülre.
A Brazil oldalon még persze gond nélkül megkaptam az ország elhagyását igazoló pecsétet. Paraguayban viszont már gondban voltam. Kérték a Covid tesztet. Mehettem vissza Brazíliába, amit hivatalosan már ugyan elhagytam, de más választásom nem volt. Nevetséges persze, hogy bárki kérdés nélkül átsétálhat a határon, de ha egy napnál hosszabb időre érkezel, akkor már azt sem engedik meg hogy a tesztet Paraguayi oldalon csináld meg. Az ügyintéző készségesen ajánlott nekem egy gyógyszertárat, ahol csinálnak tesztet, miután az útlevelemet lefotózta és elküldte a gyogyszertárnak, gondolom bezsebelt belőle egy kis jutalékot… Na mindegy. Így hát hirtelen illegális bevándorló lett belőlem Brazíliában, de szerencsére gond nélkül meg tudtam csinálni a tesztet (elég volt gyorsteszt) és indulhattam vissza határra. A migrációs irodában hosszú sorok vártak, de több mint egy órás várakozás után a teszttel együtt már minden rendben volt, gond nélkül megkaptam az újabb pecsétemet az útlevelembe. Viszont eredeti terveimhez képest már 4 órás csúszásban voltam.
Ahogy az lenni szokott az időhiány további rossz döntéseket hozott magával. Rögtön az első taxist megkérdeztem, hogy Argentín Pesót elfogad-e. Tudtam, hogy sosem szabad az első taxiba beszállni főleg jelzetlen, óra nélkülibe. Nem is szándékoztam, de azt mondta, hogy Pesoért ő ugyan nem visz el, de itt van a világi cimborája, aki most rögtön vált nekem Paraguayi fizetőeszközt. Megkérdeztem hát, hogy mennyiért váltja, és bár megnéztem előző nap az árfolyamot, hirtelen fogalmam sem volt, hogy ez most jó e vagy sem. Kaptam hát 4000 Pesoért, 100 000 Guarani-t. Normális körülmények között 130 ezret kellett volna kapnom. Magyarra fordítva 6000 Ft helyett kaptam kb 4500-at. Ekkorra már túl nagy zavar volt a fejemben úgyhogy amikor a taxis azt mondta, hogy 50000 Guarani-ért visz el nem tudtam, hogy ez sok-e, és ha igen, akkor azért sok mert rosszul váltottam, vagy azért mert át akar verni. Lényeg a lényeg, alig 3000 Ft-ért elvitt a 3 km-re lévő buszvégállomásra. Zseniális üzlet volt. A buszvégállomáson aztán még az Asunciónba szóló jegyemet is meg akarta venni nekem, de leállítottam. Azt is tudom jól, hogy a túlzott segítőkészség soha sincsen ingyen. Szerencsére sikerült lerázni, több kárt már nem okozott nekem. Elindultam tehát Asunciónba, ami öt órányi buszútra található innen.
Lehet, hogy a negatív élmények a Asunciónról alkotott képemet is elrontják, de tény hogy leginkább szakadt épületekre, koszos utcákra, a parkokban sátrakban élő szegényekre emlékszem és viszonylag kevés látványosságra. Hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy csak a történelmi belvárosban és a Buszterminál környékén jártam az újabb felhőkarcolós negyedekben nem. Természetesen nem elég egy 3 millió lakosú város felfedezésére 2 nap, ami nekem jutott az csak egy első benyomás.
Kijutás Paraguayból, az újabb átverés Ez a legnyomasztóbb történet a most már több mint két hónapos utazásom során. A probléma alapja persze a Covid, a vírus helyzet súlyosbodása miatt megszüntették az Asunciónból Argentínába tartó buszjáratokat. A szerencse sem volt mellettem, mert alig két héttel korábban még volt egyenes járat. Nem tudtam viszont elhinni, hogy nincs közvetlen járat ezért végig kérdeztem az összes szolgáltatót és végül találtam egy céget. Egy céget ahol hazudtak… Azt sem tudtam elképzelni, hogy legyen olcsóbb megoldás mint egy közvetlen járat, ezért mikor elmondták a borsosnak tűnő árat, kifizettem. Az meg csak később derült ki, hogy szó sincs közvetlen járatról. A jegyárus szépen begyűjti a pénzt, ad cserébe egy jegyet, ami valójában a határ utáni első argentín városból, Clorindából szól és 5-öd annyiba kerül mint amennyit fizettem, ő pedig saját szakállra megszervezi a határhoz való eljutásunkat. Nem voltam viszont egyedül. Kb. 10-15 emberrel együtt várakoztam a transzferre. A belvárostól 45 km-re található határig el is jutottunk gond nélkül, de a kálváriánk nem ért még véget. Én úgy értettem, hogy a határ túloldalán is vár minket majd egy autó, de nem találtuk. A többiek viszont akik helyiek voltak, és azt mondták hogy nem… Ez már sohasem fog kiderülni, de ha így is volt, nem kellett volna egyenesen beleszaladnunk a valaha látott legundorítóbb taxishiénának a markába. Egy szó mint száz. Fejenként 1500 Pesoért vittek el minket a buszvégállomásra úgy hogy egy kis szakadt 30 éves golfba beültettek 4 felnőttet és két kisgyereket plusz még a sofőr. Úgy éreztem magamat mintha embercsempészek kezében lennénk…
Nem hagyott viszont nyugodni a dolog, úgyhogy bár nekem már mindegy volt, később is tovább kutattam a lehetséges megoldásokat Paraguay elhagyására. Igaz a Covid miatt gyorsan változnak a dolgok, az ennek szentelt bejegyzésem hasznos lehet annak aki a jövőben Asunciónból Argentínéba akar jutni a jövőben.
Kattints még több képért Paraguayról
Itt pedig képek az útról az Argentín, Framosa tartományon keresztül
Tőkési Sándor, Jujuy, Argentina, 2022.01.25.
