Az első mélypont

Mikor megérkeztem Bogotába imádtam mindent. Élmény volt a buszozás, a reggeli séta, a vásárlás és bármilyen kajálda, ahova betévedtem. Minden nap lesétáltam legalább 10 km-t a város különböző részein, hogy minél jobban megismerjem. Most viszont már a második napomat töltöm Medellínben és egy kilométernél messzebb nem mentem még. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar, de úgy néz ki beütött az első kultúrsokk.

Igaz reggelire még kipróbáltam egy itteni ételt, de később amikor elmentem bevásárolni, annyira jó érzés volt sétálgatni egy modern plázában, amiben minden volt, pont mint otthon: ruhaüzletek, mozgólépcsők, gyorséttermek és nagy élelmiszerbolt, ahol még ismerős márkákat is fel lehetett fedezni a polcokon. Vettem is gyorsan pár dolog, hogy visszatérhessek a szokásos virsliből vagy tojásból álló reggeli menümhöz. A tojás és a virsli amúgy egy kicsit még olcsóbb is mint otthon, a kenyér és az étolaj viszont majdnem duplája. Végül nem is napraforgóolajat vettem hanem valamit, amire baljósan csak annyi van írva, hogy növényi eredetű.

Szóval kellettek már az otthoni ízek. Az előző szállásomon kaptam mindig reggelit, ami egy szép nagy gyümölcsöstálból és vajaskenyérből, vagy arepából állt. Az Arepa amúgy szuper jó cucc. Tulajdonképpen kenyér helyett eszik, de önmagában is jó. Elősütött kukoricalisztből, olajból, és vízből áll. Nem túl bonyolult, de finom. A boltokban lehet venni félkész verziót is, amit csak meg kell sütni egy serpenyőben.

Most, hogy megírtam ezt a bejegyzést, azt hiszem megjött kedvem hozzá, hogy újult erővel elinduljak és felfedezzem Medellínt is. Kár hogy lassan egy órája szakad az eső. :/