Hajóút az Amazonaszon, Yurmiaguas - Nauta - Iquitos

Iquitosba azon kevés uticélok egyike volt, amit már Peruba érkezésem előtt megterveztem. Limából repültem volna három nappal azután hogy megérkeztem Európából. Repülőjegyek és a hostel már le volt foglalva, azonban a járatomat alig néhány órával a indulás előtt törölték. Őszintén szólva megkönnyebbültem. Annyira szenvedtem a hőségtől (29 fok) Limában, hogy attól féltem, nem élném túl az Amazonast. Ezt követően sokat gondolkodtam azon, hogy akarok-e én egyáltalán Iquitosba menni. Azon reggelen, amikor elindultam Tarapoto-ból Yurimaguasba, még mindig nem hoztam meg a végleges döntést. Két opció volt: Yurimaguasban maradok, hogy valamilyen Esőerdő túrát keressenek vagy háromnapos utazást teszek az Amazonason, hogy elérjem Iquitost. Reggel olyan könnyen és gyorsan ment midnen, és az időjárás tökéletes volt a hajózáshoz, hogy a döntés magától megszületett. Hirtelen ott találtam magamat az Iquitos felé tartó hajón.

Napló 1. nap

Yurimaguas elérése könnyű volt. Kis buszok (collectivo-k) kötik össze Tarapoto és Yurimaguast. Turismo Selva nevű cég üzemelteti őket, menetrend azonban nincsen, az autók akkor indulnak, amikor megtelnek. Az út 20 solba kerül és három óráig tart.

Yurimaguasba érkezve Motocarral mentem a kikötőbe. A kikötő nem igazán úgy néz ki, ahogy egy kikötőt elképzelnék. Hatalmas hajók voltak, de a terep egy mocsáróceán volt. Az emberek szűk ösvényeken navigáltak a sártengerben. A rakományt kézzel pakolták a hajóra. Az utasokat és a rakodómunkások egymást kerülgetve mászkáltak. Egy kaotikus dzsungel az egész. Vannak itt teherautók, tuk-tuk-ok, utasok és rengeteg rakomány. Természetesen amint megérkeztem a kikötőbe, egy férfi odajött hozzám és jegyet akart eladni nekem. Mint mindig, óvatos voltam a rámenős idegennel szemben, de megengedtem neki, hogy megmutassa nekem a hajót és elmagyarázza, hogy mi hogyan működik. Ekkor az utasok már sorban álltak az ebédért, ami kissé meglepett, mivel a hajó még el sem hagyta a kikötőt. Miután válaszolt minden kérdésemre, távoztam anélkül, hogy jegyet vennék. Megkérdeztem más embereket az árról, megkérdeztem más cégeket, vettem egy kis vizet, és végül úgy döntöttem, hogy ez a hajó jó lesz nekem. Mikor felsétáltam a hajóra senki sem kérdezett semmit. Egészen biztos vagyok benne, hogy fizetés nélkül is megtehettem volna az utat, de amikor a hajó elhagyta a kikötőt, körbekérdeztem, hol kell fizetnem a jegyemért, és kifizettem a 100 sol-os jegyárat.

Sose gondoltam volna, hogy valaha ilyen tapasztalatban lesz részem. Nem is álmodtam ilyesmiről. Egy koszos hajón ülök. A fedélzetet kb. 200 emberrel, néhány száz tyúkkal, 20 tehénnel és sok más különböző rakománnyal osztom meg.

Nem túl sok hely van a fedélzeten. Eleinte komoly harcok folytak a helyekért. Ment a vitatkozás, hogy ki-hova ért először. Szerencsére ezek a kis verekedések gyorsan elcsitultak. Mindenki elfoglata a maga területét a padlón. Lefeküdtek takarókra vagy függőágyakra. Én is letelepedtem. Egy szűk átjáró maradt nekem a rakomány és a korlát között. Az előnye az volt, hogy valamelyest elkülönült a tömegtől, és közvetlen kilátásom volt. Hátránya, hogy egy folyosó mellett volt, és elég közel volt a tyúkokhoz. Gyorsan elaludtam és néhány órával később arra ébredtem, hogy éppen egy kikötő előtt álltunk meg, és aztán semmi sem történt jó ideig. Várakozás közben az emberek sorban álltak vacsoráért. További óra telt el, amikor a hajó kikötött a kikötőben, és elkezdtek újabb rakományt felpakolni. Sokáig tartott annak ellenére, hogy ezúttal daru is volt a kikötőben.

Már sötét volt, amikor végre elhagytuk ezt a második kikötőt. Körülbelül hat óra telt el, mióta elhagytuk Yurimaguast, és csak két órát voltunk úton. Kíváncsi vagyok, ez volt-e az ütemezett időbeosztás. Újra sorok alakultak ki. Ezúttal a fürdőszobához. Meglepett, hogy az emberek valóban bemennek azokba a mocskos lzukakba. Nem hiszem, hogy én erre vállalkozni mernék. Szerintem utána koszosabbnak érezném magam, mint előtte. Pisilés még oké, de szerintem az egyéb dolgokat két napra elhalasztom.

Napló 2. nap

Miközben ezeket sorokat írom, már 19 órája úton vagyunk. Reggel kilenc óra van. A reggeli már három órája kiosztották. Leche con Arroz (Tejes rizs) volt. Alapvetően rizst főztek sok vízben, és állítólag beleöntöttek némi tejet is. Én csak azt a kis darab kenyeret kértem el, ami még mellé járt.

Eddig nagyon szerencsések voltunk az időjárással. Még nem is láttam a Napot, de így is érzem, hogy az idő kezd egyre melegebbé válni ahogy közeledik a dél.

Tudom, úgy tűnik, mintha panaszkodnék, de nem ez a szándékom. Csak leírom, amit látok. Ez része ennek a rendkívüli élménynek. Utazni ezeken a hatalmas folyókon, amelyek már most nagyobbak, mint a Duna pedig még 2500 km-re vagyunk az óceántól és ott van a végáláthatatlasn esőerdő a folyóparton. Egyszerűen nem tudom megunni.

Napközben majdnem minden órában megálltunk kis faluban. Utasok leszálltak, új utasok jöttek. A rakományt le és felpakoltak. Néha a hajó meg sem áll; csak egy kis motorcsónakot használnak, hogy az utasokat vagy a rakomány eljuttatásák célállomáshoz.

Először azt terveztem, hogy kihagyom az evést biztonsági okokból, de nem nézett ki rosszul, így végül mégis bevállaltam. Megkérdeztem a konyhán, tartalmaz-e tojást. (allergiás vagyok a tojásra) Egészen biztos vagyok benne, hogy a szakács azt mondta: (todo tiene un ratito = mindenben van egy kicsi), ezért azt mondtam, nem-nem-nem, nem tudom elfogadni. Kedvesek voltak, azt mondták, készítenek nekem egy ételt nélküle. Fél órával később, mikor visszajöttem, megfőzött tojást tettek elém. Nehés volt visszafojtanom a nevetést. Szerintem egyértelműen fogalmaztam az allergiával kapcsolatban. Nem tudom, hogy ez hogyan történt (ismét). Imádom, amikor nagy nehezen elmagyarázom, hogy ne legyen tojás az ételemben, majd kihozzák és majonézt tesznek rá. Ez kb minden második alkalommal megtörténik, de az, hogy tojást hoznak nekem tojás allergiára, felbecsülhetetlen. Mindenesetre kedvesek voltak és könnyen lehet, hogy az egész a gyenge spanyolom miatt történt. Végül megkaptam az eredeti menüt. Ezúttal biztosították róla, hogy nincs benne tojás. Egyelőre úgy néz ki, hogy igazat mondtak.

Miután már 48 óra telt el az utolsó zuhanyzássom óta, megtörtem. A víz és a szappan ötlete túl jól hangzott ahhoz, hogy ellenálljak.

Éjjel felkeltem és kimentem a nyitott fedélzetre. Sötétség és csend vett csak körül. Egyedül a víz lágy csobogását lehetett hallani, hogy a hajó orra kettészeli azt. Az égbolton semmit nem lehetett látni, se csillagok, se Hold, de ha elég sokáig merdedtem a horzontra, láthattam az erdő vonalát. Fél óra múlva elkelzdetk gyülekezni az emberek. Még mindig az éjjel közepén jártunk, de Mint kiderült, közeledtünk a következő állomásunkhoz. Néhányan újra elhagyták a hajót, és én kihasználtam az esélyt, hogy egy másik helyet foglaljak a hajó közepén. Sokkal több ember vett itt körül, de legalább kevésbé volt csirkeszag. Előrelépésnek tűnt.

Napló 3. nap

Kihagytam a reggelit. Inkább aludtam az új helyemen. Tegnap is volt eső, de ma jóval hosszabbak az esős időszakok és ebben a pillanatban alig látom az erdőt a folyóparton a heves esőzés miatt.

Egy acéltető alatt vagyunk, ami napfény alatt valószínűleg olyan lenne, mint egy sütőben. Igazán örülök, hogy nem kell ezt megtapasztalnom, de ez az eső kezd unalmas lenni.

Hamarosan megérkezünk Nauticába. Ez az első város, amely közúton kapcsolódik Iquitoshoz. Sokan itt fognak majd leszállni, hogy taxival menjenek tovább, így kb. 5-6 óra időt takarítva meg.

Én magam nem terveztem még elhagyni a hajót, de más utasok meggyőztek arról, hogy jobb most leszállni. Még néhány helyi lakos is, akik korábban azt mondták, maradnak a hajón, meggondolták magukat, és leszálltak. Így hát én is a távozás mellett döntöttem.

A teljes út:
Tarapoto szállás - Tarapoto buszállomás Turismo Selva, 8:00 - 8:30, 5 Sol
Tarapoto - Yurimaguas buszállomás, 8:30 - 11:30, 20 Sol
Yurimaguas buszállomás - Yurimaguas kikötő - Nauta Port, 2024.02.13 14:00 - 2024.02.14 14:00, 100 Sol
Nauta kikötő - Nauta Busz-terminál, 14:00 - 14:30, 3 Sol
Nauta Busz-terminál - Iquitos Busz-terminál, 15:00 - 17:00, 15 Sol