Uyuni-i só sivatag
Uyuni Bolivia Délnyugati részén található. Egy kis város a sivatag közepén, amely a mellette található sósivatagról híres, amely a világon a legnagyobb és ennek köszönhetően Dél-Amerika egyik legismertebb látványossága is.
Potosiból érkeztem ide egy 5 órás buszút után, ami 30 Bolivianosba került (1500 Ft) Az út magas hegyeken keresztül vezetett, többnyire sivatagos területeken, de azért egy két megművelt föld mellett is elhaladtunk.
Uyuni egy kicsit olyan mint ahogy a világ vége után települést képzeli az ember. Porosak, és kihaltak az utcák, többnyire burkolat sincsen rajtuk. Szemétkupacok vannak mindenhol, zacskókat visz a szél, kóbor kutyák csapatokban vonulnak az utcán és élelem után kutatnak a szemét között. A legtöbb bolt és üzlethelyiség zárva van, ahogy a szállások nagy része is. Rengeteg félkész épületek vannak, amelyek máris rossz állapotban vannak.
Elég nyomasztó képet festettem most, le de azért ennyire nem vészes. A hostel ahol megszálltam tiszta volt és modern. Volt stabil internet kapcsolat és meleg víz. Ami csak 70 Bolivianosba került (3500Ft). Igaz ugyan, hogy nagyon sok üzlet lehúzta a rolót, de azért találni jó éttermeket és pubokat. Ne kevés utazási iroda is várja a sivatagot megtekinteni vágyó turistákat. Többnyire teljesen megegyező ajánlattal, de azért 50-100 Bolivianost le lehet alkudni, ha nem elégszik meg az ember a legelső ajánlattal. Két választás van, az egyik az egynapos kirándulás a só sivatagba. Ez körülbelül 150 Bolivianosba (7500 Ft) kerül. A másik ajánlat pedig a háromnapos kirándulás 800 Bolivianosért (40000 Ft), ahol az első nap megegyezik az egynapos kirándulással, de az azt követő két napon a környező sivatagokat ismerhetjük meg.
Három napos kirándulás Az első napon ahogy már mondtam a só sivatag van terítéken. Terepjárókkal elvittek minket a sivatagba, amit az évnek ebben a részében 10-20 cm-es víz borít, tehát a sivatag elnevezés kicsit furcsán hat. A sóból épül szállás is elég menő, de az a látvány amit ez a 12 ezer négyzetkilométeres sótenger nyújt az leírhatatlan.
Az ár magában foglalta az utazást a szállást, és napi három étkezést, de majd ha erre jársz ne lepődj meg, ha a szállásokon nevetséges dolgokért kérne extra pénzt. Például, zuhanyzásért, wc papírért vagy éppen az internetért.
A második nap hosszú autózás a sivatagban. A kilátás elképesztő volt és megálltunk néhány helyen amihez hasonlót sem láttam még életemben. Egészen lenyűgöző sivatagos tájak hófödte hegycsúcsok és flamingókkal megtöltött tavak határolták az utat. Amikor megérkeztünk a nemzeti parkba, amely a Reserva Nacional de Fauna Andina Eduardo Avaroa névre hallgat. Itt is kellett még 150 Bolivianost fizetnünk külön.
A szállásunk a nemzeti parkban volt, ahova nem sokkal később meg is érkeztünk. Itt már extra pénzért sincsen zuhanyzó is internet. WC-papírt azért még lehet venni 100 Ft-ért. Ezeket az apró kellemetlenségeket leszámítva egészen kultúrált szállásunk volt. A szobák tiszták voltak az ágyak pedig kényelmesek és este 8-tól 10-ig még áram is volt.
A következő napon hajnali 4-kor kellett kelnünk. Rekkeli után bepakoltunk a kocsiba és indultunk a Termálfürdőbe, valamint útközben megnéztünk gejzíreket. Mielőtt elindultunk még teljesen sötét volt. Már a hold is nyugovóra tért, így elképesztő látványt nyújtott az égbolt. Annyira sötét volt, hogy semmit nem láttam, de azért elbukdácsoltam kicsit távolabbra, hogy a szállás aprócska fényei se zavarják a kilátást. Ezrenyi, talán milliónyi csillag látványa tárult elém és a Tejút vonalat is tisztán kirajzolódott. Varázslatos volt.
A gejzírek annyira nem nyújtottak letaglózó látványt, de érdekességnek jó volt. Forró kénes illatú gőz áramlik ki a földből. Ennek a vulkáni utóműködésnek köszönhetően vannak termálvizek is a környéken. A medencék szabad ég alatt, több mint 5000 méter magasan találhatóak, ahol a környező tavat már jégpáncél borítja. Ahhoz hogy eljussunk a medencéig a fagyban kellett végigsétálni. Elsőre úgy éreztem mintha felgyulladna a lábam, mikor a jeges kő után hirtelen a forró vízben találtam magamat, de másodpercekkel később már élveztem a forró víz kellemes ölelését.
A nap hátralévő része már csak a hazajutásról szólt. 8 óra zötyögés a köves utakon a sivatagon át. Fárasztó út, de a táj még mindig lenyűgöző volt.
Az összes kép Uyuniból
*Néhány kép nem saját, köszönet Blanca, Alex, James, Karen és Clement
Tőkési Sándor, Tata, Magyarország, 2022.03.05.
