La Oroya

Miután több mint egy hónapot töltöttem Észak-Peruban, úgy döntöttem, hogy itt az ideje dél felé venni az irányt, de mielőtt ezt megtettem, legalább egy állomást be akartam még iktatni. Először Tingo Mariára gondoltam, de sajnos a Tarapotóból induló buszok nem állnak meg ott, mert az éjjel közepén érnének oda. Mehettem volna taxival, de azt drágának ítéltem, így végül úgy döntöttem, hogy megállok La Oroyában.

Az buszút majdnem 24 órás volt. Tarapotóból a Huallaga folyó mentén utaztunk, lassan felkapaszkodva a hegyekbe. A táj az esőerdőtől a magaslati, hideg sivataggá változott. Az egyik legérdekesebb hely az út mentén a Nacional Reserva de Junin volt. Ez a nemzeti park egy hatalmas tóból és a környező füves síkságokból áll 4000 méteres magasságban.

Ez a város volt az eddigi legkevésbé turisztikai hely amit Dél-Amerikában megnéztem. És ez nem túl meglepő, hogy ey a kis bányaváros, egykor Peru legszennyezettebb városának címével büszkélkedhetett.

A város 3900 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A környező hegyek lenyűgözőek, és gyors hegyipatakok szelik át a város utcáit. Vannak aranyos kis parkok, és a gyárépületeknek is megvan a saját szépségük. Szóval összességében nem bánom, hogy meglátogattam ezt a helyet.

Az egyetlen hátrány az volt, hogy syzenvedtem egy kicsi a magasságtól. Nem volt elviselhetetlen, de majdnem két napig küzdöttem fejfájással, és az első napon olyan gyenge voltam, hogy még enni sem mentem. Ez a kis szenvedés azonban nagyon hasznosnak bizonyult néhány nappal később.