Puno, Titikaka-tó

Bár a kezdeti terveimben még Bolívia és La Paz is szerepelt, amikor megérkeztem Arequipába, még abban sem voltam biztos, hogy meglátogatom-e Punót, amely közel van a bolíviai határhoz. Már fogytak a hátralévő napjaim és választanom kellett Colca Cañon és Puno között. A lábaim még fájtak a Chachani hegymászás után, ezért úgy döntöttem, hogy inkább elutazom Punóba.

Nem voltak túl nagy elvárásaim. Olvastam néhány negatív megjegyzést a Titicaca-tóról, de szerintem lenyűgöző. Sietnem kellett. Csak egy éjszakát töltöttem itt, de sikerült minden percét kihasználnom. Este érkeztem. Sétáltam a városban. Feliratkoztam kajaktúrára. Másnap reggel futni mentem. Ezután kajakoztam a híres lebegő Uros-szigetekhez. Miután visszaértem a városba, egy túrára mentem, felkeresve a város kilátóit.

A kilátás gyönyörű volt, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy milyen undorító volt a hegy teteje. Szemét kupacok voltak mindenhol. Nagyon feldühített és amennyi szemetet csak tudtam, összeszedtem, de ez csak egy csepp volt a tengerben, ami segíthetne az az oktatás. Valakinek el kellene mondania a peruiaknak, hogy ne hagyják szét a szemetet midnenűtt, ahová csak mennek. Szomorú és dühítő. Mindenhol látom a feliratokat: "No tirar basura" (ne dobja el a szemetet), de ez nem segít.