Machu Picchu
Azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, hogy túl drága, hogy túl sok a turista. Emberek sorban állnak fotózkodni. Idegesítő csalók és így tovább.
És talán egy pillanatra valóban így gondoltam, de ez csak addig tartott amíg az első pillantást nem vetettem a Machu Picchu-ra. Azok a romok... és a háttérben lévő hegyek... már az első pillanatban elállt tőlük a lélegzetem, amikor az első kis kőfalat, kőépületet megláttam és aztán ebben az ámulatban ragadtam még náhány órára. Csak 10 métert sétáltam, és azt gondoltam volna, hogy ugyanarra nézek, de valahogy mégis más, és az ámulat újra meg újra elragad. Minden alkalommal, amikor más szögből néztem, újra és újra beleszerettem. Két jegyet vettem, hogy több oldalról is láthassam, majdnem tíz órát töltöttem a helyszínen, de egy pillanatra sem unatkoztam. Még akkor sem, amikor a romok nagy részét köd takarta el, mert ez is lehetővé tette, hogy egy új szemszögből lássam.
Sok-sok utazás és sokszáz szebbnél-szebb táj után szinte lehetetlen rábökni, hogy na ez volt a legjobb, de most úgy érzem, hogy könnyedén meg tudom tenni. Ilyen elképesztően gyönyörű, ámulatba ejtő helyen még nem voltam.
